2009. január 26., hétfő

Whitford Lighthouse

Hennet, Spink & Else , 1866.

George Hennet, vasútépítő mérnök neve az angliai vasúti teherforgalomhoz és így a számunkra épp igen kedves szélesnyomtávú vonalak megépítéséhez (később állomásokhoz, hidakhoz és további acélmunkákhoz is) elég szorosan kapcsolódik.

Sajnos már nem élt, amikor ez a viktoriánus világítótorony elkészült, de a Hennet nevet (és a saját vasművet:
Bridgwater Iron Works) a fia vitte tovább még egy ideig. A torony már az ő munkája volt.
A története
itt olvasható.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hihetetlen ez az elhagyatott világítótorony és a történet is, amit csatoltál hozzá!
Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, akárcsak a blogod. Pár napja találtam rá véletlenül, anyaggyűjtés közben és rögtön megfogott...A feltöltött képek a hozzájuk kapcsolodó cikkekkel valamint a zenék, mind hozzám is közel állnak.

Egyszóval gratulálok hozzá!

PinkTsunamii írta...

Köszönöm, Xavér.

b írta...

..miért van az, hogy a világítótornyokhoz úgy vonzódik annyi ember? (én is)
nemcsak hogy rengeteg album, naptár, mittomén jelenik meg róluk, de emlékszem, USA-ban külön túrákat láttam a Nagy Tavaknál, amik kifejezetten a tornyokat látogatták.

PinkTsunamii írta...

A világítótornyok erősítik a biztonságérzetet, magányosak és tisztelendőek, feladatukat tekintve feltétel nélkül bízni kell bennük és lehet is. Ha emberek lennének, folyamatosan tanácsot kérnénk tőlük és csodálnánk a bölcsességüket. Eljutni hozzájuk nehezebb, általában kalandos, ezért célnak és mérföldkőnek is tekinthetőek. Útkeresés -> romantikus szimbólum.