2010. november 29., hétfő
2010. október 22., péntek
Space
"Két űrhajó ütközött"
Lépek át a cím felett teljes közönnyel és tennék így az oldal felett is, ha nem sikít szembe a címe a zárás előtti felezett pillanatban: nol.hu.
Nappal 16 °C. Barcogás. 2010. október 22., péntek.
Leállok, bezárom. Nem, ezt a napot most nem rontom el.
A mai nap tehát úgy kezdődik, hogy reggel űrhajók ütköztek.
A valóság csak dőlt betűs. Senkit ne tévesszen meg.
A storage shed for artificial fertilizer in Hungary: work on the building continued even after dark. (1956)
Inota Power Station under construction: this is a typical of large scale precast concrete construction in Hungary today. (1956)
Megtalálod: Concrete Quarterly #29
cement and concrete association, April - June 1956
27. - 34. Some post-war buildings in Hungary and Yugoslavia
27. - 34. Some post-war buildings in Hungary and Yugoslavia
2010. szeptember 16., csütörtök
2010. szeptember 15., szerda
Cities
Az a jó a közel-keleti filmekben, hogy bár kifejezetten jónak nem mondhatóak, mégsem érzem időpocsékolásnak, ha végigülöm. A számomra szükséges drámaiság mellé rendszeresen kapok tőlük valami gejl érzést emlékbe, ami úgy marad meg a fejemben, mint az édességeik íze a számban. Szeretem.
Hasonló hatással van rám egy légifotó, amit egy évvel ezelőtt láttam. Te most fentebb.
Moises Saman készítette Bagdadról. Ha időnként nézed a NYTimes/At War esetleg a Boston.com/Big Picture háborúkról és természeti katasztrófákról szóló rovatait és összekapcsolod a filmekkel, előbb utóbb megoldásokon is el fogsz kezdeni gondolkodni.
Engem azóta érdekel a földrengés és foglalkoztat a lökés szerű, nem átlagos terhelések irodalma. Meg persze azóta, amióta laposkúszásban sikerült átpréseltem magamat dinamikából az egyetemen végül.
Tulajdonképpen ez is csak fizika, anyag és szerkezet játék, ami lassan tizenöt éve szórakoztat. Az viszont nem régóta tiszta, hogy ez más oldalról is érdekelhet még.
Öt hónapja rendeltem egy könyvet és internet hiányában tegnap neki is álltam olvasni. Az a címe, hogy Cities Under Siege: The New Military Urbanism.
2010. szeptember 7., kedd
He
13 évig ismertem, 55 kiló felett volt és traktorgumit rágott szórakozottabb napjain. Nem találkoztam büszkébb állattal ez alatt az idő alatt. A kutyám egy jelenség volt.
2010. szeptember 6., hétfő
Contrast
A tél valójában akkor kezdődik, amikor az egyébként is tompa reggeli köreidre egyszer csak nyersz negyed órás késést azzal, hogy egy igazi zoknidnak sincs meg a párja, és egészen addig tart, ameddig keresed őket. Mondanád erre, hogy legyen mind fekete: jelentem, nem jött be.
Ahol ezek a képek készültek, ott talán képes lennék szemet hunyni a felemás zoknik felett. Talán. A fotókat Christian Houge készítette, az Artic technology sorozatból származnak és a másodikat a falamra szeretném. Igen, a konyhámba. Az utolsó elkapott zoknilopó manóm fölé.
2010. augusztus 29., vasárnap
Pleasure
Curved fabricated beam at StratfordStation, London (architect: Wilkinson Eyre)
annyira. imádom. a. részleteket.
az. erőt. az. íveket. és. ezt. a. fémet.
annyira. nagyon. gyönyörű.
2010. augusztus 26., csütörtök
.
photo: sina.bear (flickr.com)
Toshinori Kondo-t, vagy Azam Ali-t bármikor felismered, ha valaha hallottad. Buckethead és Bill Laswell kicsit nehezebb, de a nevük mindenképpen sajátos minőséget sejtet. Serj Tankian? System of a Down? Ugye, ugye.
Szóval az építmény is olyan, mint amikor ők csoportosan kezdenek zenélni, csak nem futkos annyira a hideg végig a hátamon, vagy remeg be a térdem, mint Azam Ali (December 6, Ljubjana, Niyaz) hangjától - de pont olyan.
2010. július 30., péntek
FakeTsunamii
Azt azért teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy ez nem én vagyok és nem is akarok a helyében lenni.
2010. július 29., csütörtök
Workaholic
Constant, Ode à l’Odéon, 1969.Minket ugyan lassabban győz meg a Bentley, hogy az MX igenis kell nekünk, inkább az Excelt kotortuk elő és aztán rajzoltunk időben ugyan annyit, de amióta az csalódást okozott komplex síkon, majd a mozgó terhekre írt, 8000 karakteres cellafüggvényeken kialakult hisztériája után kisebb rémületet is, valahogy mégis egyre több hasonlóságot fedezünk fel az MX és a szépen legömbölyített logikusság között.
Mindemellett majd akkora katarzis élményt is ad az esetleges hibák megtalálása sok sok ezer karakteres txt file-ban, mint a másodlagos konszolidáció elérése a kövér agyagnál. Csodálatos.
Mintha máris nem lennénk annyira lelkesen hűségesek sem.
Napirenden továbbra is az alagúttervezés, emellett a szivárgási hidraulika egy nagyon súlyos betegség és a legújabb szerzeményünk egy klassz arab nyelvtanár, aki kizárólag olyan nyelveken beszél, amin mi nem.*
Három hétig azért kitartottunk nappal is sminkben szoknyában, hibátlan körömlakkal, csak unalmas volt. Ideje besűríteni újra a napokat.
Mintha máris nem lennénk annyira lelkesen hűségesek sem.
Napirenden továbbra is az alagúttervezés, emellett a szivárgási hidraulika egy nagyon súlyos betegség és a legújabb szerzeményünk egy klassz arab nyelvtanár, aki kizárólag olyan nyelveken beszél, amin mi nem.*
Három hétig azért kitartottunk nappal is sminkben szoknyában, hibátlan körömlakkal, csak unalmas volt. Ideje besűríteni újra a napokat.
* és úgy látszik, ez egyáltalán nem jelent problémát.
2010. július 16., péntek
2010. július 14., szerda
Cremation
Nagy a valószínűsége, hogy nincs olyan építészetet kedvelő, netfüggő olvasóm mára, aki ne találkozott volna ennek a berlini krematóriumnak (Axel Schultes & Charlotte Frank, 1998) a képeivel,hiszen megépülése óta periódusokban tör fel a építész oldalakon, a mozivásznon és nagyon jó fotósok munkái közt is. Szép, 11 méter magas betonépület.
Tegnapig viszont fogalmam sem volt arról, hogy van olyan könyv a könytáramban, amiben a krematóriumok tervezéséről is szó van.
Legalábbis az alap információkat tartalmazza, például hogy az első krematórium 1879-ben az angliai Woking Crematorium volt, akkoriban mint kemence és kémény, majd 12 évvel később épült hozzá kápolna rész is. (Igen, az a Woking, ahol aztán H. G. Wells marslakókat vizionál 1898-ban.)
Ezt követően kapott önálló építészeti arculatot, hogy azzal is megkülönböztessék a hagyományos temetési szertartásoktól - 1904-től előtérrel és sekrestyével bővült, de csak 30 évvel később választották el a kápolnában gyászolókat a kemencés résztől. Az igény az emberek részéről nőtt a szolgáltatásra, ezzel az épületek esztétikailag, elrendezésileg és környezetükben is részévé váltak a bennük zajló ceremóniának.
A mai krematóriumok tervein folyosókat, mosdóhelységeket, várótermet, irodákat, kápolnákat és a hozzájuk vezető fedett sétányokat is megtaláljuk és kertek készülnek, hogy a hozzátartozók kényelmes környezetben, békésen ott emlékezhessenek ameddig a hamvasztás tart. Ma már figyelembe kell venni a technikai és társadalmi fejlettséget is, így például a gyászolók részére egy tanácsadói szobát-, vagy a káros anyag és füst ellenőrzésére szolgáló berendezések helyét szintén meg kell tervezni.
A kapuk méretétől a ravatalozó magasságáig minden helység funkciójáról és méretéről kaptam egy gyorstalpalót* és még arra is felhívta a figyelmemet, hogy az ortodox és iszlám vallású lakosságra inkább ne nagyon számoljak krematóriumot egyszer majd.
* ha azt veszem alapul, hogy az ipartelepek építészetéről öt vaskos kötet és három egyéb könyv a gépalapok tervezésén felül, ami kapásból beugrik csak az én polcaimról ( ennek a könyvnek pedig van 28 rajzos oldala, ami az ipari épületekkel foglalkozik, tehát a krematóriumok, egyetemek, repülőterek és sok más mellett összesen 454 oldalról beszélünk), annyira nem csodálkozom, miért csak most fedeztem fel.
2010. július 13., kedd
Hurt
Többek kevesebb örömére Nine Inch Nails albumokat találok meg nagyon rejtett dobozokban többször is a szakaszos lomtalanításaim alkalmával. Most is természetesen erről van szó és így Trent Reznornak ismét hálás lehetek azért, amit valaha csinált a szavakkal és a hangokkal. Ám a "Hurt" számomra csak Johnny Cash hangjától lett a gyönyörű mellé hiteles is végül. Még mindig olyan nagyon jó.
2010. július 7., szerda
all I want
Lenci, 1927Nos, végeztem. Nem sikerült megcáfolni, hogy lehet legalább hat komolyabb dologgal is foglalkozni egyszerre több hónapon át. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kitartott ez idő alatt is, akik pedig napról napra is képesek voltak elviselni, ők a legjobbak. Nagyon szerencsés vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)