Cremation

Nagy a valószínűsége, hogy nincs olyan építészetet kedvelő, netfüggő olvasóm mára, aki ne találkozott volna ennek a berlini krematóriumnak (Axel Schultes & Charlotte Frank, 1998) a képeivel,

hiszen megépülése óta periódusokban tör fel a építész oldalakon, a mozivásznon és nagyon jó fotósok munkái közt is. Szép, 11 méter magas betonépület.

Miller Taylor photography

Tegnapig viszont fogalmam sem volt arról, hogy van olyan könyv a könytáramban, amiben a krematóriumok tervezéséről is szó van.
Legalábbis az alap információkat tartalmazza, például hogy az első krematórium 1879-ben az angliai Woking Crematorium volt, akkoriban mint kemence és kémény, majd 12 évvel később épült hozzá kápolna rész is. (Igen, az a Woking, ahol aztán H. G. Wells marslakókat vizionál 1898-ban.)
Ezt követően kapott önálló építészeti arculatot, hogy azzal is megkülönböztessék a hagyományos temetési szertartásoktól - 1904-től előtérrel és sekrestyével bővült, de csak 30 évvel később választották el a kápolnában gyászolókat a kemencés résztől. Az igény az emberek részéről nőtt a szolgáltatásra, ezzel az épületek esztétikailag, elrendezésileg és környezetükben is részévé váltak a bennük zajló ceremóniának.

A mai krematóriumok tervein folyosókat, mosdóhelységeket, várótermet, irodákat, kápolnákat és a hozzájuk vezető fedett sétányokat is megtaláljuk és kertek készülnek, hogy a hozzátartozók kényelmes környezetben, békésen ott emlékezhessenek ameddig a hamvasztás tart.

Ma már figyelembe kell venni a technikai és társadalmi fejlettséget is, így például a gyászolók részére egy tanácsadói szobát-, vagy a káros anyag és füst ellenőrzésére szolgáló berendezések helyét szintén meg kell tervezni.

A kapuk méretétől a ravatalozó magasságáig minden helység funkciójáról és méretéről kaptam egy gyorstalpalót* és még arra is felhívta a figyelmemet, hogy az ortodox és iszlám vallású lakosságra inkább ne nagyon számoljak krematóriumot egyszer majd.

* ha azt veszem alapul, hogy az ipartelepek építészetéről öt vaskos kötet és három egyéb könyv a gépalapok tervezésén felül, ami kapásból beugrik csak az én polcaimról ( ennek a könyvnek pedig van 28 rajzos oldala, ami az ipari épületekkel foglalkozik, tehát a krematóriumok, egyetemek, repülőterek és sok más mellett összesen 454 oldalról beszélünk), annyira nem csodálkozom, miért csak most fedeztem fel.