Ha nem olvastam volna el már régen Ayn Rand: Az Ősforrás című regényét (vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy nő írta), ezekben a percekben épp saját magam ellen cselekednék.
Újabb életidegen fikció igencsak jól tálalva. Egy korábban már említett, apokaliptikus modellvárosra emlékeztettek legelőször Giacomo Costa nagy perspektívában készült metropolisz részletei, pedig az olasz fotóművész már tizenéve tervezi a romjait. Többet a honlapról, a könyvéből, vagy tőle a facebookon akár.
Úgy is jó lenne, ha lakhatnánk csészében, borotvában, kávégépben, olajoskannában vagy épp mixerben - gondolta ezt David Trautrimas. Megértjük őt nagyon is, hiszen mi sem ezen a bolygón élünk valójában - szoktak erre emlékeztetni a legközelebbi barátaink alkalomadtán. 
Zaha Hadidot idéző - Organikus magasfeszültségű távvezeték oszlopok Dietmar Köring fejéből Izlandra. Mi is hiszünk benne.
Gatti Wool Mill, Rome (1951)
Dark Roasted Blend blogja régóta a kedvenceim között szerepel, ennek ellenére a linklistámba még csak most került ki. Hanyagság volt részemről, mert az egyik legérdekesebb robot / steampunk / future / space age gyűjtőhelynek tartom évek óta. A fenti képek egy korábbi bejegyzésében találhatóak, több más fraktállal együtt.
Kifinomultság, elegancia és elitizmus mentes, de akkor is elalélunk a steampunktól (és az atompunktól) és az az közeli elhagyatott romoktól, amik borzongással töltenek fel akár a történetük miatt, akár az állapotuk miatt, vagy az épp jó szögből irányzott shotok miatt.
A nap végén bevackolsz a nyugalom lokális szigetére és csak a legfontosabbra szeretnél figyelni. Pihensz a magad sajátos módján: kizárólag agyban dolgozol. Örökké tartó, feladhatatlan csatáid vannak a fizikával. (És a lányos zavaraiddal, csak az megy kifelé is rendesen.) Fél füllel - szemmel - meg egy tized aggyal figyeled az acéltornyok bontását a televízióban, majd rátalálsz egy könyvre. (Hiba.) Épp melletted fekszik. (Hiba.) Épp a számodra annyira vonzó világról. (Sakk.) Érintés után az első vágás a benzolgyűrűnél ér, a második a fullerénnél. Úgy roncsol az emlék, mint egy régi, heves szerelem. Az is. Próbálsz lány maradni, de azért forog a háttérben a matematika, technológia, acélszerkezet, karbon váz, kémia, fullerén, mikromodell, önhordó gömbök, az emberiség megmentése, nyugalom, védelem és letisztultan emelkedik ki az egészből Buckminster Fuller és az ő dóm világa.
Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire szeretem az íveket, a fehéret és az organikus jövőbeli építészetet együtt. A következő ilyen épület (Eric Vergne szerint a páfrány sejtszerkezete, szerintünk elsőre és másodikra is egy hatalmas, száradt szivacstök) 416 munka közül került a legjobb három közé az eVolo idei versenyén.
Tegnap sikerült végre megnéznem az Up the Yangtze című dokumentumfilmet és egyben megértenem a szüleimet évekkel később.
Négy évvel ezelőtt készült el a terv az USA legesleg felhőkarcolójára (Chicago Spire, 610 m). El is kezdődött az alapozása, majd leállították a további munkákat. Számunkra épp ez volt az érdekes rész és így már izgalmasabb is a helyzet, ugyanis az igen drága lyukkal valamit kezdeni kell. Különböző ötletek már születtek, mint a világ legmélyebb úszómedencéje, esetleg skydiving és a legszívhezszólóbb a föld alatti torony (példának: Science and Mechanics, 1931). Persze vannak, akik kitartanak az eredeti terv mellett továbbra is.
