Cities

Visual diary: Baghdad from the air

Az a jó a közel-keleti filmekben, hogy bár kifejezetten jónak nem mondhatóak, mégsem érzem időpocsékolásnak, ha végigülöm. A számomra szükséges drámaiság mellé rendszeresen kapok tőlük valami gejl érzést emlékbe, ami úgy marad meg a fejemben, mint az édességeik íze a számban. Szeretem.

Hasonló hatással van rám egy légifotó, amit egy évvel ezelőtt láttam. Te most fentebb.

Moises Saman készítette Bagdadról. Ha időnként nézed a NYTimes/At War esetleg a Boston.com/Big Picture háborúkról és természeti katasztrófákról szóló rovatait és összekapcsolod a filmekkel, előbb utóbb megoldásokon is el fogsz kezdeni gondolkodni.

Engem azóta érdekel a földrengés és foglalkoztat a lökés szerű, nem átlagos terhelések irodalma. Meg persze azóta, amióta laposkúszásban sikerült átpréseltem magamat dinamikából az egyetemen végül.

Tulajdonképpen ez is csak fizika, anyag és szerkezet játék, ami lassan tizenöt éve szórakoztat. Az viszont nem régóta tiszta, hogy ez más oldalról is érdekelhet még.

Öt hónapja rendeltem egy könyvet és internet hiányában tegnap neki is álltam olvasni. Az a címe, hogy Cities Under Siege: The New Military Urbanism.

and the tomb

LW,1980

the vagrant light of stars - Lebbeus Woods

Cremation

Nagy a valószínűsége, hogy nincs olyan építészetet kedvelő, netfüggő olvasóm mára, aki ne találkozott volna ennek a berlini krematóriumnak (Axel Schultes & Charlotte Frank, 1998) a képeivel,

hiszen megépülése óta periódusokban tör fel a építész oldalakon, a mozivásznon és nagyon jó fotósok munkái közt is. Szép, 11 méter magas betonépület.

Miller Taylor photography

Tegnapig viszont fogalmam sem volt arról, hogy van olyan könyv a könytáramban, amiben a krematóriumok tervezéséről is szó van.
Legalábbis az alap információkat tartalmazza, például hogy az első krematórium 1879-ben az angliai Woking Crematorium volt, akkoriban mint kemence és kémény, majd 12 évvel később épült hozzá kápolna rész is. (Igen, az a Woking, ahol aztán H. G. Wells marslakókat vizionál 1898-ban.)
Ezt követően kapott önálló építészeti arculatot, hogy azzal is megkülönböztessék a hagyományos temetési szertartásoktól - 1904-től előtérrel és sekrestyével bővült, de csak 30 évvel később választották el a kápolnában gyászolókat a kemencés résztől. Az igény az emberek részéről nőtt a szolgáltatásra, ezzel az épületek esztétikailag, elrendezésileg és környezetükben is részévé váltak a bennük zajló ceremóniának.

A mai krematóriumok tervein folyosókat, mosdóhelységeket, várótermet, irodákat, kápolnákat és a hozzájuk vezető fedett sétányokat is megtaláljuk és kertek készülnek, hogy a hozzátartozók kényelmes környezetben, békésen ott emlékezhessenek ameddig a hamvasztás tart.

Ma már figyelembe kell venni a technikai és társadalmi fejlettséget is, így például a gyászolók részére egy tanácsadói szobát-, vagy a káros anyag és füst ellenőrzésére szolgáló berendezések helyét szintén meg kell tervezni.

A kapuk méretétől a ravatalozó magasságáig minden helység funkciójáról és méretéről kaptam egy gyorstalpalót* és még arra is felhívta a figyelmemet, hogy az ortodox és iszlám vallású lakosságra inkább ne nagyon számoljak krematóriumot egyszer majd.

* ha azt veszem alapul, hogy az ipartelepek építészetéről öt vaskos kötet és három egyéb könyv a gépalapok tervezésén felül, ami kapásból beugrik csak az én polcaimról ( ennek a könyvnek pedig van 28 rajzos oldala, ami az ipari épületekkel foglalkozik, tehát a krematóriumok, egyetemek, repülőterek és sok más mellett összesen 454 oldalról beszélünk), annyira nem csodálkozom, miért csak most fedeztem fel.

Encyclopedia of 20th Century Technology

(amazon.com)

Volume 1: A-L
Volume 2: M-Z

(scribd.com)

Structure as Architecture

Bernard Zehrfuss: Museum of Gallo-Roman Civilization
Lyon, France, 1975
Structure as Architecture: A Source Book for Architects and Structural Engineers

(amazon.com)
(scribd.com)

back in the dark

Ha nem olvastam volna el már régen Ayn Rand: Az Ősforrás című regényét (vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy nő írta), ezekben a percekben épp saját magam ellen cselekednék.

A könyvet egyébként ajánlom a New Yorkot-, a múlt századi modernista építészetet-, a hosszadalmas lélektépést kedvelő, megalkuvásra képtelen, így leginkább önmarcangoló olvasóimnak.

Most köszönhetem meg ezt is.

The old Walled City of HongKong’s Kowloon

It was said that the city was so dense you could walk across the rooftops without ever having to touch the ground.

20 000 négyzetméternyi bűnöző kikötő, amely a nyolcvanas évekre 35 ezer ember otthona lett az akkori, angol Hongkong közepén.

Folyamatosan épült, alakult át a negyed, ahol az építészeti kötöttség ki is merült a maximális, 15 emeletnyi épületmagasságban és az is csupán a repülőtér közelsége miatt volt lényeges. A házak közötti járatokon át bárhova el lehetett jutni anélkül, hogy ki kelljen menni azokból az utcára.

Fotók, beszámolók, regények szólnak az ottani - törvénymentes - életről és lehetőségekről, valamint az egy éven át tartó kiürítési időszakban filmeket is készítettek a negyed épületei között.
A leglátványosabb fotógyűjteményt/könyvet négy éven keresztül készítette Greg Girard és Ian Lambot a felszámolás előtti időkben. City of Darkness - Life In Kowloon City címmel megrendelhető az amazonról.
1993-ban végül sikerült lebontani és parkot építettek a helyére.
Mi a könyvekre pályázunk.

(on-point.be)

La Jetée - The Book

This strange and poetic film, a fusion of science fiction, psychological fable, and photomontage ... creates its own conventions from scratch. It triumphantly succeeds where science fiction invariably fails.

J.G. Ballard

Könyvet karácsonyra? Inkább ne. Kivéve persze, ha J.G. Ballard ajánlja nekünk, ha az egy 1964-ben készült pszicho mese - nem éppen nyugodt - fotóinak gyűjteménye és persze a filmet már korábban is kedveltük.
La Jetée, a harmadik világháború után lerombolt Párizsból, képekben.

(zonebooks.org)

Stephen Graham: The Cybercities Reader (2004) - Book

Rejecting the hype, generalization, and the extreme optimism and pessimism that have dominated debates in the field, "The Cybercities Reader" is the first book to bring together a vast range of debates and examples of ICT-based city changes. Combining 63 of the best writings on cities and new technologies and 25 specially commissioned pieces from the world's best social scientists, the book's sweep is unmatched. As well as including some of the best work on histories and theories of cybercities, the book includes state of the art analyses of the relations between transport and telecommunications, "bricks" and "bytes" urban economies, virtual and place-based communities, mobile phones and city streets, surveillance and the city, cities and digital divides, the meaning of place and cyberspace, and urban planning and city media strategies.
Our world is urbanizing fast, changing the way we live, work, create wealth, travel, interact, and relate to the places around us. It therefore becomes imperative to understand how cities and new information and media technologies relate. "The Cybercities Reader" will prove indispensable reading to anyone interested in how this intersection of cities and new media are shaping societies, economies, and cultures on our increasingly urbanized and mediated planet.

(books.google.hu)

1888-ban készült felvétel, az egykori World Trade Center területétől pár sarokra lévő, a Wall Streetbe csatlakozó New Streetről, Stephen Graham: The Cybercities Reader c. könyvéből (2004).

The future world of agriculture (1984)

A kép eredetileg a The future world of agriculture (Walt Disney World EPCOT Center book) könyvből származik, és a "jövőbeli" tengeri városok növénytermesztési technológiáját illusztrálja 1984-ből.

A vízi város mellett, úszó robotok gondozzák a platformokon lévő ültetvényt, ahol a növények a vízfelület lecsapódó párájából jutnak a szükséges és sómentes vízmennyiséghez.

(paleofuture.com)

Retro Future - The Usborne Book of the Future

The Usborne Book of the Future was first published in 1979 by Usborne Books, and written by Kenneth Gatland and David Jefferis. A trip in time to the year 2000 and beyond. See the robots, machines and cities of the future, and then travel to the stars. To check more pages of it, click here.

(abduzeedo.com)

Stanley Aronowitz: Technoscience and Cyberculture (1996) - Book

Where does culture end and technology begin? Technoscience and Cyberculture argues that technology is culture, saturating our world so that technology has become the dominant discourse in politics, medicine, the media, religion, and everyday life itself. In Technoscience and Cyberculture, critics, writers, and theorists explore and develop a new, technology-centered method of cultural analysis.

How do technology and science relate to one another? How do they organize, orient, and even create the landscape and inhabitants of contemporary culture? The essays in this book demonstrate that while "technology" "science, " and "culture" can be distinguished from one another they are now so intertwined that to critique one is already to implicate the others; "technology" is not just one more set of objects.

(books.google.com)

Kicsit sem titkolom, hogy Lebbeus Woods miatt álltam neki pár napja és azt sem, hogy valószínűleg soha nem fogom végigolvasni az egész könyvet. Akit érdekel, hajrá. Korlátozott nézetben ugyan, de megtalálható a google könyvtárában.

Darren Price - Blueprints (1996) klasszikus darabját linkelném most ide zenében, de gyakorlatilag a teljes kilencvenes évek ambient techno gyűjteménye megfelelő háttérzene a könyvhöz. Óvatosan ráhúzva a mélyre.