kiss me, you're beautiful...

He

13 évig ismertem, 55 kiló felett volt és traktorgumit rágott szórakozottabb napjain. Nem találkoztam büszkébb állattal ez alatt az idő alatt. A kutyám egy jelenség volt.

Hurt

Többek kevesebb örömére Nine Inch Nails albumokat találok meg nagyon rejtett dobozokban többször is a szakaszos lomtalanításaim alkalmával. Most is természetesen erről van szó és így Trent Reznornak ismét hálás lehetek azért, amit valaha csinált a szavakkal és a hangokkal. Ám a "Hurt" számomra csak Johnny Cash hangjától lett a gyönyörű mellé hiteles is végül. Még mindig olyan nagyon jó.

Troels Abrahamsen - End Scene

(audioporncentral.com)

Because

Ha arról kellene beszélni, amivel a legtöbbet foglalkozom jelenleg, akkor szúrósra száradt, mozgódarus acélszerkezetelméletet kellene főként Excel nyelven előadnom. Ezt nagyon számoljuk.

Ha valami olyanról, amit mostanra már én sem értek, de még küzdünk egymással rendesen, akkor a silók, bunkerek, membránok és tématársaik vennének azonnal véres elégtételt. Ezt sokszor csak olvassuk.

Ha arról, amit hetente én is megnézek, akkor a Sziget-Révfalu híd építését mutogatnám, de az ilyen alépítmény szerkezetekért egyelőre okosabb csendben rajongani. Ezt nagyon csodáljuk.

Továbbá beltéri és lépcsőházi lépcsők szerkesztéseit nézegethetnétek, de azt meg már borzasztóan szeretném elfelejteni, blogon helye nincs. Ezt rettenetesen utáljuk.

Ami marad, az egy teljes belsőépítészeti áttervezés, falaktól kezdve acélszerkezeten és fűtésrendszeren keresztül az elképzelt berendezésekig. Élesben megy, ám lassan a hierarchia sem egyértelmű. Töredék: mérnöki terület, gazdaságosság, kötöttségek, funkcionalitás, határidő, dizájn és a "polihisztor" oroszlán nő. Nagy a csata. Ezt innentől privátnak gondoljuk.

Rendezőpályaudvar is volt. Ezt pedig mára teljesítettük, felületesen felejtjük.

Főzésről, utazásról, filmekről, szerelemről, ruhákról, frizurákról, cipőkről, cukiságokról, meg egyéb csajos agyalgásokról most inkább oldalakkal odébb, másoktól, jobbaktól. Real time-ban is épp elég.

Ezért nem kaptatok már egy ideje a blogra semmit.

One Line

Flying

Oval Pavilion

by Vladimir Shukhov, 1895

Épp a kötél-, és ponyvaszerkezetek elméletével kellene foglalkoznod, szóval amikor egy nemlineáris rendszer felveszi a matematikailag egyensúlyi alakot, aztán jön egy trükkös erő, amitől a geometria elneveti magát és eléd köpi a differenciálegyenleteit. Úgy a hatodrend tájékán tart a dolog, te meg inkább már leírnád százszor, hogy mennyire szeretted a Hooke-törvényt.

Shukhovnak viszont ez nagyon mehetett. Munkásságáról rengeteget lehetne mesélni. Majd a kétszer görbült (rács) héjaknál, héjmodelleknél, membránoknál, kőolaj és ivóvízvezetékeknél, vagy az orosz olajszállító hajóknál és uszályoknál keresd. (Csak, hogy tudd, megtalálod a Varsó - Bécs vasútvonal tervezői között is.)
Ilyenkor az is eszedbe juthat, hogy a végeselem programokat érdemes elfelejteni, ameddig az elméleten sem jutottál tovább, de akkor majd nézd meg újra, miket csinált.

Rotunda Pavilion the Steel Membrane Roof and the Steel Tensile Lattice Shell

by Vladimir Shukhov, 1895

Double curvature steel lattice Shell by Vladimir Shukhov in Vyksa, 1897

Aztán közben vissza a valóságba, ahol igazán elszórakozhatnál azzal a húsz rendezőpályaudvari vágány alépítményi rendszertelenségével, amiért nyeffegtél, hogy barátságosabbra pofozhasd, de azt gondoltad akkor, néhány nap alatt fogod megcsinálni. Bátorság volt.

Mai kedvenced pedig egy, a semmiből előkerülő, vérfagyasztó albán népdal, amiről összesen annyit tudsz, hogy az.

Johnson Wax Headquarters

"It's yours to take, to keep or break,
But please, before you start,
Be careful, it's my heart." (F.S. - Be Careful..)

1936
Frank Sinatra egyre híresebb. Frank Lloyd Wright oszlopa az előírt terhelés ötszörösét bírja, tervei engedélyt kapnak és megkezdik a Johnson Wax Headquarters építését.
A szesztilalmat már három éve visszavonták.


2009
Frank Sinatra arra kér, vigyázzak a szívére. Frank L. Wright lenyűgöz archívból, hiszen az a tartóoszlop ott tényleg 60 tonnát bírt.
Borból a tavalyi Balaton-felvidék, de most stílusosabb lenne egy harminckilences Pomerolból, mert egy pillanatra megállt a világ végre és azt hiszem, Wright hasonlót gondolhatott hetven évvel ezelőtt, a Johnson Wax ház átadásánál, vagy Sinatra, aki szintén abban az évben - életében először - megnősült.

Architecture! Frank Lloyd Wright - Johnson Wax Building(1/3)
Architecture! Frank Lloyd Wright - Johnson Wax Building(2/3)
Architecture! Frank Lloyd Wright - Johnson Wax Building(3/3)

Back!?

Valamikor időnek neveztük el, hogy kövessük, rögzítsük a változásokat. Sven Väth arcon röhögte péntek éjjel ezt, majd megnyitotta a kapukat a Balaton mellett is. Ordító szélben, felvillanó csillagok után sikítóan arany napkeltében mosolyoghattunk a kapucniban és százezres napszemüvegekben táncoló, vízparti időutazókra nagyjából konstans hétfő hajnalig. Aztán Heartthrob és Richie Hawtin végül is megformázta a tökéletes zombikat és visszadobta szépen a Földre pakolni a csapatot. Balaton Sound 2009.

Mi egy tízest fiatalodtunk, évekre visszatekintve is a legjobb zenei fesztivált élhettük át, előtte azért lezártuk az első gigaprojektünket és emiatt a blogolástól távolabb hedonizálunk még pár napig/hétig, aztán összekapjuk magunkat a könyvjelzőzésben is.

Nevetni és élni jó. Tegyetek így addig is.

Extrawelt - Im Garten von Eben

video by Milena Drefke

Parallel love story

(impactist.com)

Urban Nature by Alex Horner

Ennyit a vegyes érzelmekről.

Bostoren

Pár hónappal ezelőtt azért nem tettem ki egy bejegyzést, mert az építmény fotóin a zöld és a barna számomra bántó módon volt már domináns. Azt nem mondom, hogy ezek a kedvenc színeim lettek azóta, de ahogy ezt a tornyot megpillantottam ma, már semmi zavarót nem találtam ebben.
Egy mosolyt pedig azzal csalt elő, hogy Hollandiában található és épp a napokban tértek vissza a holland, diót idéző, valamint az enyhén füstölt sajtok az otthonomba. (Kitűnő párt találtam hozzájuk a Szekszárdi Kadarkában.) Persze, csakis vendégszeretetből lettem visszaeső és ez talán enyhítő körülménynek is számít.

Az Eikongraphia blogon több kép és információ is található a kilátóról.

back in the dark

Ha nem olvastam volna el már régen Ayn Rand: Az Ősforrás című regényét (vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy nő írta), ezekben a percekben épp saját magam ellen cselekednék.

A könyvet egyébként ajánlom a New Yorkot-, a múlt századi modernista építészetet-, a hosszadalmas lélektépést kedvelő, megalkuvásra képtelen, így leginkább önmarcangoló olvasóimnak.

Most köszönhetem meg ezt is.

Roadworkers coffee break

A humorérzék. Nagyon fontos. Nem elfelejteni.

Zokogok.

(alltelleringet.com)

I Want #10

Balenciaga
Russian Vogue
January, 1999

Biosphère Montréal

A nap végén bevackolsz a nyugalom lokális szigetére és csak a legfontosabbra szeretnél figyelni. Pihensz a magad sajátos módján: kizárólag agyban dolgozol. Örökké tartó, feladhatatlan csatáid vannak a fizikával. (És a lányos zavaraiddal, csak az megy kifelé is rendesen.) Fél füllel - szemmel - meg egy tized aggyal figyeled az acéltornyok bontását a televízióban, majd rátalálsz egy könyvre. (Hiba.) Épp melletted fekszik. (Hiba.) Épp a számodra annyira vonzó világról. (Sakk.) Érintés után az első vágás a benzolgyűrűnél ér, a második a fullerénnél. Úgy roncsol az emlék, mint egy régi, heves szerelem. Az is. Próbálsz lány maradni, de azért forog a háttérben a matematika, technológia, acélszerkezet, karbon váz, kémia, fullerén, mikromodell, önhordó gömbök, az emberiség megmentése, nyugalom, védelem és letisztultan emelkedik ki az egészből Buckminster Fuller és az ő dóm világa.
Olyan, mint egy születés. Megnyugtató kicsi csoda.

+pubs.asce.org

Devil's Water

Nem tudok megszólalni.
Köszönöm Elit Alice!

Visual

A három napnyi migrénhez kevert gyógyszertúladagolást követő első munkanap.
Frank O. Gehry: The Walt Disney Concert Hall

Fever Ray - When I Grow Up

by Martin de Thurah

Ugyan ez a Martin de Thurah.

(feverray.com)

thx grafica colectiva!