Workaholic

Constant, Ode à l’Odéon, 1969.

Minket ugyan lassabban győz meg a Bentley, hogy az MX igenis kell nekünk,  inkább az Excelt kotortuk elő és aztán rajzoltunk időben ugyan annyit, de amióta az csalódást okozott komplex síkon, majd a mozgó terhekre írt, 8000 karakteres cellafüggvényeken kialakult hisztériája után kisebb rémületet is, valahogy mégis egyre több hasonlóságot fedezünk fel az MX és a szépen legömbölyített logikusság között. 

Mindemellett majd akkora katarzis élményt is ad az esetleges hibák megtalálása sok sok ezer karakteres txt file-ban, mint a másodlagos konszolidáció elérése a kövér agyagnál. Csodálatos. 
Mintha máris nem lennénk annyira lelkesen hűségesek sem.

Napirenden  továbbra is az alagúttervezés, emellett a szivárgási hidraulika egy nagyon súlyos betegség és a legújabb szerzeményünk egy klassz arab nyelvtanár, aki kizárólag olyan nyelveken beszél, amin mi nem.*

Három hétig azért kitartottunk nappal is sminkben szoknyában, hibátlan körömlakkal, csak unalmas volt. Ideje besűríteni újra a napokat.

* és úgy látszik, ez egyáltalán nem jelent problémát. 

all I want

Lenci, 1927

Nos, végeztem. Nem sikerült megcáfolni, hogy lehet legalább hat komolyabb dologgal is foglalkozni egyszerre több hónapon át. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kitartott ez idő alatt is, akik pedig napról napra is képesek voltak elviselni, ők a legjobbak. Nagyon szerencsés vagyok.

Because

Ha arról kellene beszélni, amivel a legtöbbet foglalkozom jelenleg, akkor szúrósra száradt, mozgódarus acélszerkezetelméletet kellene főként Excel nyelven előadnom. Ezt nagyon számoljuk.

Ha valami olyanról, amit mostanra már én sem értek, de még küzdünk egymással rendesen, akkor a silók, bunkerek, membránok és tématársaik vennének azonnal véres elégtételt. Ezt sokszor csak olvassuk.

Ha arról, amit hetente én is megnézek, akkor a Sziget-Révfalu híd építését mutogatnám, de az ilyen alépítmény szerkezetekért egyelőre okosabb csendben rajongani. Ezt nagyon csodáljuk.

Továbbá beltéri és lépcsőházi lépcsők szerkesztéseit nézegethetnétek, de azt meg már borzasztóan szeretném elfelejteni, blogon helye nincs. Ezt rettenetesen utáljuk.

Ami marad, az egy teljes belsőépítészeti áttervezés, falaktól kezdve acélszerkezeten és fűtésrendszeren keresztül az elképzelt berendezésekig. Élesben megy, ám lassan a hierarchia sem egyértelmű. Töredék: mérnöki terület, gazdaságosság, kötöttségek, funkcionalitás, határidő, dizájn és a "polihisztor" oroszlán nő. Nagy a csata. Ezt innentől privátnak gondoljuk.

Rendezőpályaudvar is volt. Ezt pedig mára teljesítettük, felületesen felejtjük.

Főzésről, utazásról, filmekről, szerelemről, ruhákról, frizurákról, cipőkről, cukiságokról, meg egyéb csajos agyalgásokról most inkább oldalakkal odébb, másoktól, jobbaktól. Real time-ban is épp elég.

Ezért nem kaptatok már egy ideje a blogra semmit.

Flying

Oval Pavilion

by Vladimir Shukhov, 1895

Épp a kötél-, és ponyvaszerkezetek elméletével kellene foglalkoznod, szóval amikor egy nemlineáris rendszer felveszi a matematikailag egyensúlyi alakot, aztán jön egy trükkös erő, amitől a geometria elneveti magát és eléd köpi a differenciálegyenleteit. Úgy a hatodrend tájékán tart a dolog, te meg inkább már leírnád százszor, hogy mennyire szeretted a Hooke-törvényt.

Shukhovnak viszont ez nagyon mehetett. Munkásságáról rengeteget lehetne mesélni. Majd a kétszer görbült (rács) héjaknál, héjmodelleknél, membránoknál, kőolaj és ivóvízvezetékeknél, vagy az orosz olajszállító hajóknál és uszályoknál keresd. (Csak, hogy tudd, megtalálod a Varsó - Bécs vasútvonal tervezői között is.)
Ilyenkor az is eszedbe juthat, hogy a végeselem programokat érdemes elfelejteni, ameddig az elméleten sem jutottál tovább, de akkor majd nézd meg újra, miket csinált.

Rotunda Pavilion the Steel Membrane Roof and the Steel Tensile Lattice Shell

by Vladimir Shukhov, 1895

Double curvature steel lattice Shell by Vladimir Shukhov in Vyksa, 1897

Aztán közben vissza a valóságba, ahol igazán elszórakozhatnál azzal a húsz rendezőpályaudvari vágány alépítményi rendszertelenségével, amiért nyeffegtél, hogy barátságosabbra pofozhasd, de azt gondoltad akkor, néhány nap alatt fogod megcsinálni. Bátorság volt.

Mai kedvenced pedig egy, a semmiből előkerülő, vérfagyasztó albán népdal, amiről összesen annyit tudsz, hogy az.

Back!?

Valamikor időnek neveztük el, hogy kövessük, rögzítsük a változásokat. Sven Väth arcon röhögte péntek éjjel ezt, majd megnyitotta a kapukat a Balaton mellett is. Ordító szélben, felvillanó csillagok után sikítóan arany napkeltében mosolyoghattunk a kapucniban és százezres napszemüvegekben táncoló, vízparti időutazókra nagyjából konstans hétfő hajnalig. Aztán Heartthrob és Richie Hawtin végül is megformázta a tökéletes zombikat és visszadobta szépen a Földre pakolni a csapatot. Balaton Sound 2009.

Mi egy tízest fiatalodtunk, évekre visszatekintve is a legjobb zenei fesztivált élhettük át, előtte azért lezártuk az első gigaprojektünket és emiatt a blogolástól távolabb hedonizálunk még pár napig/hétig, aztán összekapjuk magunkat a könyvjelzőzésben is.

Nevetni és élni jó. Tegyetek így addig is.

The perfect diet

Galerie des Machines, Paris, 1889

Reggelire csakis az Eurocode/Acélszerkezetek salátára gyűrt cafatjait, délre mondjuk a rácsos acélszaruzatot és kapcsolatainak méretezését, esetleg a keretsarkok vizsgálatát ajánlanánk kezdésként. Aztán bármi mehet az 569. oldaltól sorban.
A zsibbasztó ebéd után szieszta szigorúan.
Arra az időre a darupályatartók merevítéseit, vagy akár darupályatartó szakirodalomból bármit megpróbálhatunk megemészteni, hangulattól és ízléstől függően. Olvasmányosan andalító és idegnyugtató hatása is kiemelt a témában.

Nem baj, ha kobalaminnal dúsított céklalevet, bizonyos aminosavakat és a központi idegrendszerre ható alkaloidokat is betárazzuk, úgy normál módban játszhatunk tovább.

Vacsorára és az azt követő, reggelig elnyújtott szerelemre pedig ott vannak a faszerkezetek. Ezen belül aktuálisan épp a fából készült vasúti hidak/provizóriumok meseszép irodalma köt le minket már napok óta, nagyjából onnantól, hogy tettünk egy kijelentést, miszerint hidakkal mi már nem, még akkor sem, ha azok vasúti hidak egészen véletlenül.

A következő szinten bevezethetjük a talajmechanikát is, mivel a diéta négyszintű és összesen 30 napos. Hatása maradandó és felejthetetlen.

Egyébként pedig tölts meg fekete olivát görög juhtejből készült sajttal és fogyaszd nagyon lassan, egyesével őket. Lásd film noirban a világot miközben swing jazz-t hallgatsz az irónia kedvéért (meg mert nagyon jó) és gondolj arra, hogy ezek most az utolsó napjaid.

Sigh

Te mekkorát tudsz sóhajtani, amikor kitalálják a gondolataidat és gyönyörűen materializálódva pillanthatod meg végül, amiről azt hitted, csak a te fejedben létezett?

A messzi űrből jövő drum n bass track -Solaris címmel- pedig csak fokozza a mámort, hiszen most már mindig hallani fogom az "I love you so much" refrént (és az Ultraviolet illatát fogom érezni a levegőben), ha meglátom ezt a fotelt valahol. Színben, mintában és formában is szerelem. A Fotel. Milánóból. Ah.


(prooff.com)

back in the dark

Ha nem olvastam volna el már régen Ayn Rand: Az Ősforrás című regényét (vonatkoztassunk el egy pillanatra attól, hogy nő írta), ezekben a percekben épp saját magam ellen cselekednék.

A könyvet egyébként ajánlom a New Yorkot-, a múlt századi modernista építészetet-, a hosszadalmas lélektépést kedvelő, megalkuvásra képtelen, így leginkább önmarcangoló olvasóimnak.

Most köszönhetem meg ezt is.

The Gatti Wool Mill

Gatti Wool Mill, Rome (1951)

Az egyik keresztem a gombafödémekkel együtt szakadt rám nagyon régen. A terhek alatti lelkesedést a folyamatos csalódás követte. Sikerhiány, szárazság, zéró motiváció miatt menekülni akartam, felejteni, lezárni az egészet, a feladás közeli állapotokból talpra állni. Három évembe került, mire megszabadultam tőle. Végül persze legyőztem. Tartószerkezetek Tervezésének hívták.
Pier Luigi Nervi ma délután ezért büntet annyira a fotóssal karöltve, aki a Gatti Wool Mill födémszerkezetét így örökítette meg, mert most nagyon sajnálom, hogy nem előbb találkoztam vele.

Fifth Element szerelem

"E befutott. Ez illatban Gaultier és ipari higító elegye."

Devil's Water

Nem tudok megszólalni.
Köszönöm Elit Alice!

Louis Kahn - Frank O. Gehry - Burj Dubai

Amikor az influenza nyer, az örökké elfoglalt technokrata is átváltozik agonizáló, prüszkölő gyerekké és ahogy békeidőben főzéshez a legjobb választás eddig a Twenty Four (most 7. évad) volt, leharcoltság esetén (ágyban Assassin's Creed vs. Warhammer 40K mellé) mától a dokumentumfilmeket ajánlanám.

Konkrétabban pedig a következő hármat:

My Architect (2003): Ahol a házasságon kívül született fiú a számára ismeretlen, világhírű építész apja után kutat, aki történetesen az 1974-ben elhunyt Louis Kahn.
Nathaniel Kahn követi apja életútját az épületein, barátain, kollegáin keresztül. Igyekszik utólag is megismerni és vele együtt tesszük ezt mi is 116 percben. Megkapó történet, klassz képek, fantasztikus épületek.

Frank O. Gehry munkássága szintén lenyűgöző és 4 évvel ezelőtt egy 83 perces életrajzi, dokumentumfilm is készült ebből, melyben négy épülete szerepel. A film címe: Sketches of Frank Gehry (2005) és hasonlóan a barátokon, munkatársakon, kritikusokon keresztül ismerhetjük meg az építészt és amit, ahogyan csinál.

A harmadik film esetében pedig el is árultam mindent a címével: National Geographic: Big, Bigger, Biggest / Burj Dubai (2008).
Érzékeny pont, érzékeny területen.

Az Oszkár közeli filmeket hagyjuk a tömegmozikban (amit még mindig nem preferálunk), vagy a monitor jobb felső sarkában, az aktív excel tábla felett futni.

Black Pearl Exotic Candy Bar

Igazából soha nem szerettem a gyömbért semmiben. Az első betaláló élmény is csak két hónappal ezelőtt, a Heilemann - Ingwer, 62% kakaótartalmú csokoládénál kapott el, aminek a gyömbérgranulátum összetevője a markáns csokoládé íz elhalványulása után teríti le teljes erővel a torkot. Felejthetetlen volt, ameddig a New Yorkból érkező Vosges pakk első darabja el nem kezdett olvadni.

A Black Pearl Exotic Candy Bar jóval gyengédebben adagolja a gyömbért és a fekete csokoládé sem annyira erőszakos. Csodálatos pontja a fogyasztásának az óvatosan roppanó szezámmag és a tudat, hogy ebbe még japán vizitormát is rejtettek. Nagyon is sikerült. Felkészülten tartom vissza a lélegzetet, várva a tubusos és porból kikevert verzióknál jelentkező, agyig szaladó élményt. Felesleges. A wasabi alig elkülöníthető, gondolva a kifinomult ízléssel rendelkezőkre és így a gyártó őket is jutalmazza a felismerés örömével.

Elmondhatom, hogy a Vosges megint nyert. A fahéjas/chilis és a gombás változatok is érinthető közelségből várják a pillanatukat.
Ez most tényleg az én napom.


(vosgeschocolate.com)

HNY!

Borzasztóan intenzív, vidám, eredményes, klassz éven vagyunk túl és egy Parov Stelarral stílusosan le is zárjuk azt ma éjjel az A38 hajón.
Nagyon jó szórakozást mindenkinek az év utolsó napjára. Vigyázzatok magatokra.

I Want #7

The Sudoku Cube

A számokról soha nem fogunk leszokni. Nem nem.

Nano Vent-Skin

Egy tökéletesen életidegen város tisztán ízetlen levegője szalad át hűvösen a lapockáidon, miközben a kezeidet az éjszakára kivilágított ipar fölé emelheted kicsit.
Csak a Koreából (Mr. 38MW) érkezett hangot hallod pár méter távolságból, amikor épp a Hold szépségére hívja fel a figyelmedet, neked jobbra. A másik jobbra.

Történetekkel dobálóztok és idővel a kávé/csokoládé illatú emlékeid aranyos íven visznek el ahhoz a mikro-szélturbinákból épített hálóhoz, amit épületek köré, autópályák fölé, alagutak belsejére, esetleg történetesen a járművek felületére terveztek, hogy zöld energiát nyerjenek velük a szélből. Megemlíted a létezését.
Közel egy évvel ezelőtt Nano Vent-Skin néven találkoztál vele, most majdnem emlékszel a pontos névre is.

A lényeg átér azért és elmosolyodsz a válaszban talált érdeklődésen. Azt mondod, hogy megmutatod később és ez után már biztosan nem felejted el, hogy valójában írni is akartál róla régen valamit.

(nanoventskin.blogspot.com)

Dreams

Psycho Buildings : Mike Nelson, To the Memory of H.P. Lovecraft

Non-Euclidean calculus and quantum physics are enough to stretch any brain, and when one mixes them with folklore, and tries to trace a strange background of multi-dimensional reality behind the ghoulish hints of the Gothic tales and the wild whispers of the chimney-corner, one can hardly expect to be wholly free from mental tension.

H.P. Lovecraft: Dreams in the WitchHouse

Symphony For The Apocalypse

Elképzelhetetlennek tartom, hogy valamikor, évek múlva már ne akarjak egy ilyen épületben élni, vagy valaki egyszer meg tudjon győzni arról, hogy nekem ez rossz lehet.
Például Torontóban.

A véletlen édes játéka pedig mára az, hogy a háttérben Steve Lawler: Viva Toronto albumáról épp Mathew Jonson - Symphony For The Apocalypse trackje karcolta a hullámokat a fülem minden négyzetmilliméterére, amikor rátaláltam.
Tökéletesen egészítjük ki egymást azóta.

(biothing.org)

The Third Space - Munich

A szokásos, szürreális álmok után a szürreális valóság legelmondhatóbb képkockáit kacagjuk végig jó humorú és gazdag fantáziával megáldott barátainkkal. Spontán ülünk be az autónkba, hogy több száz kilométerrel északnak lefeküdhessünk a kristálytiszta víz és levegő nagy, fehér hegyére.
Minden, felettünk haldokló csillagra jut egy kívánság.

Könnyű lélekkel vágyakozunk az ég felé, majd kellő gondolatmélységben leplezetlenül nevetünk fel az űrmacskáink űrjátékain az űrnappalinkban. Nem szívesen indulunk vissza az IKEA lakásunkba. Még a rútul eláztató viharok és a hívatlan, brummogó rémség sem számít. Nyugalom és mentális tisztaság van.

Tudjuk, hogy az impresszív földi vigasz töredékéhez szükségünk lesz az Academy of Fine Arts 52 diákjára Münchenből, 200 négyzetméter alapterületű teremre, 1,3 millió darab összekapcsolt kötélre és 16,870 óra munkára. Valójában sokkal többre is.

(yankodesign.com)

Twin-Bricks House by Atelier Tekuto

Ház! Doboz! Kocka! Fekete! Fehér! Üveg! Ház! Japán!

Soha nem tennék házam külső falaiba kopolit üveget, vagy üvegtéglát, mert automatikusan a nyolcvanas évekbeli, hazai építészet ízléstelen épületei jutnak eszembe. Gyárépületek, családi házak, amiknél a betört, besárgult táblákkal nem sokat törődnek és bizony rondább, mint a lehullott vakolat.

Egy anyag kiválasztásakor figyelni kell annak öregedési és tönkremeneteli fázisaira is és nyilván az sem mindegy, milyen légszennyezettségű és rezgéseknek kitett területeken akarunk nagyon világos lakásokban élni. Ilyen gondolatok mellett idegenkedek ezektől a megoldásoktól még ha Atelier Tekuto munkájával találom is szembe magamat.

Ellentétes érzések kavarognak a deezen -re pár napja posztolt, gyönyörű épületével kapcsolatban is. Stílusban, formavilágban, színekben tökéletesen beleillik a jelenlegi ízlésvilágomba. A ház az egyik legszebb, amivel az utóbbi időben találkoztam családi házak kategóriában.
Rideg-, fagyos-, büszke szerelem. Nem lett volna szabad megépíteni.