Biosphère Montréal

A nap végén bevackolsz a nyugalom lokális szigetére és csak a legfontosabbra szeretnél figyelni. Pihensz a magad sajátos módján: kizárólag agyban dolgozol. Örökké tartó, feladhatatlan csatáid vannak a fizikával. (És a lányos zavaraiddal, csak az megy kifelé is rendesen.) Fél füllel - szemmel - meg egy tized aggyal figyeled az acéltornyok bontását a televízióban, majd rátalálsz egy könyvre. (Hiba.) Épp melletted fekszik. (Hiba.) Épp a számodra annyira vonzó világról. (Sakk.) Érintés után az első vágás a benzolgyűrűnél ér, a második a fullerénnél. Úgy roncsol az emlék, mint egy régi, heves szerelem. Az is. Próbálsz lány maradni, de azért forog a háttérben a matematika, technológia, acélszerkezet, karbon váz, kémia, fullerén, mikromodell, önhordó gömbök, az emberiség megmentése, nyugalom, védelem és letisztultan emelkedik ki az egészből Buckminster Fuller és az ő dóm világa.
Olyan, mint egy születés. Megnyugtató kicsi csoda.

+pubs.asce.org