SOHO observations of the Sun's outer atmosphere

Nano Vent-Skin

Egy tökéletesen életidegen város tisztán ízetlen levegője szalad át hűvösen a lapockáidon, miközben a kezeidet az éjszakára kivilágított ipar fölé emelheted kicsit.
Csak a Koreából (Mr. 38MW) érkezett hangot hallod pár méter távolságból, amikor épp a Hold szépségére hívja fel a figyelmedet, neked jobbra. A másik jobbra.

Történetekkel dobálóztok és idővel a kávé/csokoládé illatú emlékeid aranyos íven visznek el ahhoz a mikro-szélturbinákból épített hálóhoz, amit épületek köré, autópályák fölé, alagutak belsejére, esetleg történetesen a járművek felületére terveztek, hogy zöld energiát nyerjenek velük a szélből. Megemlíted a létezését.
Közel egy évvel ezelőtt Nano Vent-Skin néven találkoztál vele, most majdnem emlékszel a pontos névre is.

A lényeg átér azért és elmosolyodsz a válaszban talált érdeklődésen. Azt mondod, hogy megmutatod később és ez után már biztosan nem felejted el, hogy valójában írni is akartál róla régen valamit.

(nanoventskin.blogspot.com)

Dreams

Psycho Buildings : Mike Nelson, To the Memory of H.P. Lovecraft

Non-Euclidean calculus and quantum physics are enough to stretch any brain, and when one mixes them with folklore, and tries to trace a strange background of multi-dimensional reality behind the ghoulish hints of the Gothic tales and the wild whispers of the chimney-corner, one can hardly expect to be wholly free from mental tension.

H.P. Lovecraft: Dreams in the WitchHouse

Burial love, Steampunk love, Kafka love

Kafka és az ő lidércnyomásai senkinek nem lehetnek ismeretlenek. Burial Arkangyalát még mindig ajánlom az egész világ figyelmébe. Zoetrope pedig az a kísérleti, avantgárd rövidfilm, amely Kafka: In the Penal Colony című művéhez visszanyúlva mutatja be az emberek metafizikus létezésének apokalipszisét. Zaklatottan kerek ez így és mégis rajongunk érte.

Underwater Museum - Egypt

Alexandriát, vagyis inkább Kleopátra palotájának darabjait bizony látnunk kell, ha majd a kéthetes, egyiptomi eufóriában ülepítjük a sivatagi homokot a tüdőnkbe.
Igaz, hogy a 4. században elsüllyedt az egész a földrengésektől, de mi igenis romantikusak vagyunk és ezért most nagyon örülünk Jacques Rougerie elképzeléseinek.

A francia építész tervezett már víz alatti települést 250 főre, hozzá laboratóriumot valódi prototípusokkal, óceáni farmot, de űrállomást is nekünk (ezt fontosnak tartjuk itt is megemlíteni).
A korábbi munkákból forrt össze az Egyiptom partjainál tervezett, valójában víz alatti múzeum, aminek a víz feletti szerkezete négy emelet magasságban a Níluson közlekedő hajókat idézi, a víz alatt pedig üvegből készült alagutakban barangolhatjuk be a helyet, ahol Kleopátra végül is nem akart tovább élni.

Lehetséges, hogy ez lesz ténylegesen az első ilyen víz alatti múzeum, de fel kell hívnunk a figyelmet egy másik projektre ezzel egyidőben is, ami Bulgáriához kapcsolódik.


(news.nationalgeographic.com)

Symphony For The Apocalypse

Elképzelhetetlennek tartom, hogy valamikor, évek múlva már ne akarjak egy ilyen épületben élni, vagy valaki egyszer meg tudjon győzni arról, hogy nekem ez rossz lehet.
Például Torontóban.

A véletlen édes játéka pedig mára az, hogy a háttérben Steve Lawler: Viva Toronto albumáról épp Mathew Jonson - Symphony For The Apocalypse trackje karcolta a hullámokat a fülem minden négyzetmilliméterére, amikor rátaláltam.
Tökéletesen egészítjük ki egymást azóta.

(biothing.org)

Ferrari Wind Tunnel

Tíz éve nagyot köszön felénk, Renzo Piano építész a Ferrari számára tervezte és Maranellóban találkozhatunk élőben is vele.

A kutatóközpont szélcsatornája az a 80 méter hosszú, 70 méter széles építészeti jelenség, ahol a mérnökök a F1 pályákon előforduló, a versenyautókat erő hatásokat vizsgálják 1998 óta.

Szerintünk igazán fotogén.

(materiamagazine.com)

Союз

(wikipedia.org)

Roadshow

Roadshow, Hubert Blanz, 2007
Többen is vannak és imádjuk őket. Itt Itt.

Advanced Beauty #13

Gömb is, egyszerű is, szép is, valamint emlékeztet egy szobára és egy másik, hasonló munkára.
Egyébként az Advanced Beauty elnevezésű videó/hangszobrászati gyűjtemény egyik darabja, amit programozók, építészek és zenészek készítettek el közösen és bizonyára nem konfliktusmentesen.
A fent látható (Maxim Zhestkov rendezte) videó az egyik kedvencem ebből a sorozatból.

(lovebytes festival 2008)
(advancedbeauty.org)
(vimeo.com)

The Third Space - Munich

A szokásos, szürreális álmok után a szürreális valóság legelmondhatóbb képkockáit kacagjuk végig jó humorú és gazdag fantáziával megáldott barátainkkal. Spontán ülünk be az autónkba, hogy több száz kilométerrel északnak lefeküdhessünk a kristálytiszta víz és levegő nagy, fehér hegyére.
Minden, felettünk haldokló csillagra jut egy kívánság.

Könnyű lélekkel vágyakozunk az ég felé, majd kellő gondolatmélységben leplezetlenül nevetünk fel az űrmacskáink űrjátékain az űrnappalinkban. Nem szívesen indulunk vissza az IKEA lakásunkba. Még a rútul eláztató viharok és a hívatlan, brummogó rémség sem számít. Nyugalom és mentális tisztaság van.

Tudjuk, hogy az impresszív földi vigasz töredékéhez szükségünk lesz az Academy of Fine Arts 52 diákjára Münchenből, 200 négyzetméter alapterületű teremre, 1,3 millió darab összekapcsolt kötélre és 16,870 óra munkára. Valójában sokkal többre is.

(yankodesign.com)

Scherer Gonzalez - Space Fashion 2008

(scherergonzalez.com)

We love you Gareth!

Gareth Pugh

autumn/winter 08/09 collection
London Fashion Week

Nem is olyan régen volt, amikor megkaptuk az első körlevelet a myspace-en a szemtelenül fiatal divattervezőtől, hogy varrni (is) tudó, fiatal kreatívokat keres a következő kollekciójának elkészítéséhez.

Azóta újra és újra szemcsiklandozó darabokkal bizonyítja be a világnak: bizony nem reménytelen történet kezdőkkel együtt dolgozni. Átgondolt és profi munkák kerülnek ki a kezei(k) alól, némelyik pedig kifejezetten emlékeztet minket a korábban már megemlített, Puerta América Hotel negyedik emeletére, valamint a HypoSurface elnevezésű-, mozgó falra.

@ Plasma Studio

Twin-Bricks House by Atelier Tekuto

Ház! Doboz! Kocka! Fekete! Fehér! Üveg! Ház! Japán!

Soha nem tennék házam külső falaiba kopolit üveget, vagy üvegtéglát, mert automatikusan a nyolcvanas évekbeli, hazai építészet ízléstelen épületei jutnak eszembe. Gyárépületek, családi házak, amiknél a betört, besárgult táblákkal nem sokat törődnek és bizony rondább, mint a lehullott vakolat.

Egy anyag kiválasztásakor figyelni kell annak öregedési és tönkremeneteli fázisaira is és nyilván az sem mindegy, milyen légszennyezettségű és rezgéseknek kitett területeken akarunk nagyon világos lakásokban élni. Ilyen gondolatok mellett idegenkedek ezektől a megoldásoktól még ha Atelier Tekuto munkájával találom is szembe magamat.

Ellentétes érzések kavarognak a deezen -re pár napja posztolt, gyönyörű épületével kapcsolatban is. Stílusban, formavilágban, színekben tökéletesen beleillik a jelenlegi ízlésvilágomba. A ház az egyik legszebb, amivel az utóbbi időben találkoztam családi házak kategóriában.
Rideg-, fagyos-, büszke szerelem. Nem lett volna szabad megépíteni.

Personal

Az újrateremtés köreit futjuk és pár hete ismét az ingatlanpiac kegyetlen útvesztőiben vagyunk eltévedve. Rendületlenül keressük a hozzánk legjobban illő, tökéletesen édes, ugyanakkor őrülten bohém, kompakt kis palotát, amit közelítünk a lokális tökéletesség felé.
(mint az köztudott, az igazi nyugalomszigetek soha nem lesznek mobilak)

Mellékesen, ám feleslegesen megtanultunk plottereket szerelni, mert a leadási határidő előtt fél nappal szétgyűri a hatvanharmadik méternél a tekercset. Harmadjára. Majd a kis kék műanyag HP kar is felmond, amiért sokadik napja már csak mi beszélgetünk vele. Mellesleg nagyon jó barátja a kötbérnek és ezt sokszor a tudtunkra is adta az utóbbi időben.

Közben koreait tanulunk, hogy még különlegesebbek legyünk és megismertük a tetőtéri lakáslátogatások örömeit, elektromos viharok idején. Mondhatjuk, hogy semmire nincs időnk, de ez nem lenne igaz, mivel egész nap csinálunk valamit. Éjjel meg főként.
Ide is igyekszünk visszatérni minél előbb. Tényleg.

Ma estétől pedig egy Balaton Sound, ahol begyűjtjük a legszebben mosolygó fiúk és lányok emlékét és sikítozunk kicsit, tíz évet fiatalodva a fülkedvenceinkre.
Addig is nagyon szép csütörtököt és egy falatnyi Mylo-t.

3D max city

This is a max file of a special effects scene inspired by the movie 'the hackers'. It comes animated as seen in the pictures and the video file. (link)

Nem gondolom tovább, önmagában is elég szép. Plútót!
Egyébként pedig, aki többet (és jobbat is), annak majd : 2008 function

I Want #6

Két dologgal szeretném egy ideje teljesebbé tenni az életemet, az első egy kerékpár, amit jó ideje keresek és sajnos nem találtam még meg Őt. Vagyis megtaláltam. Ma. A fenti képen látható is. Megkeserítette az életemet, mert ezután már nem érem be kevesebbel.

A másik pedig a GOLF, csupa nagybetűvel. Aminél a kiszemelt kurzus kezdési idejét sikerült egy héttel benéznem, így 3 nappal lecsúsztam az legoptimálisabb tréningről. Legközelebb és nyilván figyelmesebben, de továbbra is töretlenül elszántan. Akarom.

(A kerékpár - retrotogo.com)

AMC Cinema Pacific Place - Hong Kong

Kopott-, idegesítő tapintású bársony és az egyszerű vörös mindenhol. Lehetőleg minél sötétebben, hogy a piszok ne látszódjon. Minden bizonnyal így maradhat a legolcsóbb. Nekik.

Hong Kong mozijai közül viszont a James Law Cybertecture International és Broadway Theatre Co. Ltd. tervezte, AMC Cinema Pacific Place kitüntetett figyelmet érdemel.
Elrendezésileg semmi különleges nincs benne: egy egyszerű, U alakú folyosóról 6 nagyobb terem nyílik, ahol nagyjából 600 néző tud filmet nézni. Ez eddig rettenetes, szerencsére azért élünk-halunk az elit kényelemért, a luxusért és ezt vagy a finom minimál-, vagy a space age világában érezzük teljesnek, ezért az előtér/folyosó vonalvezetése és burkolatai, a LED dekorációk és a bőrfoteles termek eleganciája még a moziktól való viszolygásainkat is megtöri. Már csak a funkcióval szembeni ellenszenvet kell legyűrni, de ilyen helyen azért ez is menne, azt hiszem.

(retaildesigndiva.blogs.com)

Lilypad, a floating Ecopolis for climate refugees

A tengerszint emelkedése, a szárazföldi lakóhelyek elvesztése és a következő úszó komplexum, most Vincent Callebaut építész 2008-as elképzelése szerint. Az elv hasonló, mint a Jean Philippe Zoppini féle óceáni (acél) sziget esetében, csak ötször annyi (50 000) ember élőhelyét szeretnék pótolni a tervek szerint, és talán ember közelibb megoldás az elődjénél.

A tervezőtől a Lilypad nevet kapta és a tehetősebb-, ám otthon nélkül maradó embereket várja majd szeretettel a zöld növényekkel borított falak (és tetők) határolta-, új luxuslakásaikba, amelyekből vízparti vagy éppen víz alatti a kilátás. Garantáltan forgalomtól elszeparált zöld környezet, pálmaligettel, parkokkal, vízparti kikapcsolódási lehetőségekkel és válogatott szomszédokkal.

Az építész reméli, hogy 2100 környékén meg is fogják építeni, mi pedig reméljük, hogy nem azért, mert valóban szükség lesz rá.

(freshome.com)

Dubai - The Skyscraper

65 emelet, 330 méter magasság