Personal

Az újrateremtés köreit futjuk és pár hete ismét az ingatlanpiac kegyetlen útvesztőiben vagyunk eltévedve. Rendületlenül keressük a hozzánk legjobban illő, tökéletesen édes, ugyanakkor őrülten bohém, kompakt kis palotát, amit közelítünk a lokális tökéletesség felé.
(mint az köztudott, az igazi nyugalomszigetek soha nem lesznek mobilak)

Mellékesen, ám feleslegesen megtanultunk plottereket szerelni, mert a leadási határidő előtt fél nappal szétgyűri a hatvanharmadik méternél a tekercset. Harmadjára. Majd a kis kék műanyag HP kar is felmond, amiért sokadik napja már csak mi beszélgetünk vele. Mellesleg nagyon jó barátja a kötbérnek és ezt sokszor a tudtunkra is adta az utóbbi időben.

Közben koreait tanulunk, hogy még különlegesebbek legyünk és megismertük a tetőtéri lakáslátogatások örömeit, elektromos viharok idején. Mondhatjuk, hogy semmire nincs időnk, de ez nem lenne igaz, mivel egész nap csinálunk valamit. Éjjel meg főként.
Ide is igyekszünk visszatérni minél előbb. Tényleg.

Ma estétől pedig egy Balaton Sound, ahol begyűjtjük a legszebben mosolygó fiúk és lányok emlékét és sikítozunk kicsit, tíz évet fiatalodva a fülkedvenceinkre.
Addig is nagyon szép csütörtököt és egy falatnyi Mylo-t.