Origami Architecture
The Emperor's Castle by Thomas Hillier, Bartlett School of Architecture
Hercegnős-pásztorfiús ősi japán mese a 2009. év lélegző jövőbeli makettjeibe hajtogatva. Borzasztóan igényes, stílusos munka. 2009. október 31., szombat
The Emperor's Castle by Thomas Hillier, Bartlett School of ArchitectureHercegnős-pásztorfiús ősi japán mese a 2009. év lélegző jövőbeli makettjeibe hajtogatva. Borzasztóan igényes, stílusos munka. 
Because
Ha arról kellene beszélni, amivel a legtöbbet foglalkozom jelenleg, akkor szúrósra száradt, mozgódarus acélszerkezetelméletet kellene főként Excel nyelven előadnom. Ezt nagyon számoljuk.
Ha valami olyanról, amit mostanra már én sem értek, de még küzdünk egymással rendesen, akkor a silók, bunkerek, membránok és tématársaik vennének azonnal véres elégtételt. Ezt sokszor csak olvassuk.
Ha arról, amit hetente én is megnézek, akkor a Sziget-Révfalu híd építését mutogatnám, de az ilyen alépítmény szerkezetekért egyelőre okosabb csendben rajongani. Ezt nagyon csodáljuk.
Továbbá beltéri és lépcsőházi lépcsők szerkesztéseit nézegethetnétek, de azt meg már borzasztóan szeretném elfelejteni, blogon helye nincs. Ezt rettenetesen utáljuk.
Ami marad, az egy teljes belsőépítészeti áttervezés, falaktól kezdve acélszerkezeten és fűtésrendszeren keresztül az elképzelt berendezésekig. Élesben megy, ám lassan a hierarchia sem egyértelmű. Töredék: mérnöki terület, gazdaságosság, kötöttségek, funkcionalitás, határidő, dizájn és a "polihisztor" oroszlán nő. Nagy a csata. Ezt innentől privátnak gondoljuk.
Rendezőpályaudvar is volt. Ezt pedig mára teljesítettük, felületesen felejtjük.
Főzésről, utazásról, filmekről, szerelemről, ruhákról, frizurákról, cipőkről, cukiságokról, meg egyéb csajos agyalgásokról most inkább oldalakkal odébb, másoktól, jobbaktól. Real time-ban is épp elég.
Ezért nem kaptatok már egy ideje a blogra semmit.
Ha valami olyanról, amit mostanra már én sem értek, de még küzdünk egymással rendesen, akkor a silók, bunkerek, membránok és tématársaik vennének azonnal véres elégtételt. Ezt sokszor csak olvassuk.
Ha arról, amit hetente én is megnézek, akkor a Sziget-Révfalu híd építését mutogatnám, de az ilyen alépítmény szerkezetekért egyelőre okosabb csendben rajongani. Ezt nagyon csodáljuk.
Továbbá beltéri és lépcsőházi lépcsők szerkesztéseit nézegethetnétek, de azt meg már borzasztóan szeretném elfelejteni, blogon helye nincs. Ezt rettenetesen utáljuk.
Ami marad, az egy teljes belsőépítészeti áttervezés, falaktól kezdve acélszerkezeten és fűtésrendszeren keresztül az elképzelt berendezésekig. Élesben megy, ám lassan a hierarchia sem egyértelmű. Töredék: mérnöki terület, gazdaságosság, kötöttségek, funkcionalitás, határidő, dizájn és a "polihisztor" oroszlán nő. Nagy a csata. Ezt innentől privátnak gondoljuk.
Rendezőpályaudvar is volt. Ezt pedig mára teljesítettük, felületesen felejtjük.
Főzésről, utazásról, filmekről, szerelemről, ruhákról, frizurákról, cipőkről, cukiságokról, meg egyéb csajos agyalgásokról most inkább oldalakkal odébb, másoktól, jobbaktól. Real time-ban is épp elég.
Ezért nem kaptatok már egy ideje a blogra semmit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)