Lilypad, a floating Ecopolis for climate refugees
A tengerszint emelkedése, a szárazföldi lakóhelyek elvesztése és a következő úszó komplexum, most Vincent Callebaut építész 2008-as elképzelése szerint. Az elv hasonló, mint a Jean Philippe Zoppini féle óceáni (acél) sziget esetében, csak ötször annyi (50 000) ember élőhelyét szeretnék pótolni a tervek szerint, és talán ember közelibb megoldás az elődjénél.
A tervezőtől a Lilypad nevet kapta és a tehetősebb-, ám otthon nélkül maradó embereket várja majd szeretettel a zöld növényekkel borított falak (és tetők) határolta-, új luxuslakásaikba, amelyekből vízparti vagy éppen víz alatti a kilátás. Garantáltan forgalomtól elszeparált zöld környezet, pálmaligettel, parkokkal, vízparti kikapcsolódási lehetőségekkel és válogatott szomszédokkal.Az építész reméli, hogy 2100 környékén meg is fogják építeni, mi pedig reméljük, hogy nem azért, mert valóban szükség lesz rá.
(freshome.com)
6 megjegyzés:
Ez a koncepció tetszik nekem. Általában bírom az ilyen nagy távlatú terkeet de ez esetben én másra és másképp használnám. Nemzetközi vizeken úszó menekülttábor létesítenék rajta. Egy olyat ami emberibb életkörülményeket nyújt mint a UN sátorvárosok. Érdekes lenne egy olyan korban élni amiben az ember biztos lehetne benne, hogy ha valami katasztrófa történik akkor lesz hová mennie.
Csak egy valami nem tetszik benne, a kerek forma instabil és kormányozhatatlan. Az elipszis előnyösebb lenne.
Szereted a japán kaját?
Ezeket a komlexumokat mindenképpen az akkori part közelében, nyugodt vizeken tudom csak elképzelni, valamint a helybenmaradása is biztosítva kell, hogy legyen. Ha magamból indulok ki, én képtelen lennék együtt élni azzal a gondolattal, hogy nincs nevettségesen közel egy falatnyi szárazföld. A menekülteknek szerintem ez inkább börtön lenne, a gazdagok hóbortjaival szemben.
Igen, szeretem.
"A menekülteknek szerintem ez inkább börtön lenne, a gazdagok hóbortjaival szemben."
Kijózanító gondolat. Még mindig újra és újra meglepődöm, az emberi természet érthetetlen számomra.
Látod onnan a csillagokat?
Az számít, hogy alkottál és látni akarod felépülni a terveidet. Megrajzolod, majd elgondolkozol, hogyan fog esetleg megállni a földi körülmények között. Mész lentebb és alakítod át az álmaidat. Elgondolkozol a tökéletes használhatóságon. Mások számára felesleges részek tűnnek el. Zuhansz és adod fel magadat. Álmok és az azt követő megalkuvások sora. Csak attól függ, mennyire hamar akarod, hogy megépüljön és mennyit vagy képes leadni magadból ezért, ha mást akarsz, mint a többiek, de a lényeg még mindig ugyan az, hogy megépüljön.
A jövőt kergető tervek jó része valóban nem fognak megépülni soha, de ennek a tervnek az elkészülésekor nagyon sok vonal eltűnt mások karakteresebb ötleteiből ahhoz, hogy nagyobb esélye legyen felépülni.
Néha talán beszélek is hozzájuk.
A fantázia a legfiatalab képesség mind közül. Elképesztő hatalom ami elcsábít. Az álmaink kivetítése a valóságra maga a teremtés.
A ma őrült tervei hamarabb megvalósulnak majd minsem bárki gondolná. Most is a régi álmokat kergetjük. Megépítettük a zikkurat-ot, de épp csak el kezdett keringeni a fejünk felett már tovább is léptünk. Nincs megállás. Nem az épületeket, hajókat alkotjuk ujjá, az csak mellékes következmény, hanem önmagunkat. Az ember érdekes természetéből adódik, hogy ezt így közvetve tesszük.
Ha kinyújtod a kezed...a markodba zárhatsz egy csillagot. Aki azt hiszi ez illúzió az maga teszi azzá. Ha tisza estéken felnézek az égre honvágyam van. Talán...
Az előbb említett fantáziának köszönhetően ezeket egy, a mában gyökerező, de képzeletbeli jövőben már fel is építettem Monaco mellett. Nem képvisel semmilyen státuszszimbólumot, a jövő embere ugyanolyan természetességgel éli ott az életét mint bármelyik másik arcologyban, vagy épp történelmi városnegyedben, melynek arculatát gondosan megőrizték.
Benépesült és lélegzik, hogy majd egy két éve tartó kaland fontos helyszíne lehessen.
Köszi a képet PinkT!
Megjegyzés küldése